Az Élet

(Titkukat ha tudni véled,
Győzünk majd a bánat fölött,
S meglátod milyen az élet
Rég behúnyt szemeink mögött: )

Nem harap a nagy oroszlán:
Épp ásít a fa alatt,
Bámulja a szaladgáló,
Tónál játszó vadakat…

Nem tapos el az elefánt,
Csak épp oda lépeget,
Ahol jobban láthatja majd
Felettünk a kék eget…

Nem vicsorog rád a farkas,
Féltve-óvva kölykeit:
Elfeledte a világunk
Rá vadászó szörnyeit…

Faágon a csöpp kis cinke
Nem szomorú dalt dalol,
Amikor egy virág bújik
Tél végén a hó alól…

Lásd, hogyha a lovat nézed:
Bölcs, mint az az agg maga,
Ki őt áhitattal vitte
Csikó korában haza…

Minden lényben egy a közös:
A végtelen szeretet,
Nem lehet e csodás dolog
Soha többé feledett!

Nem bukott el minden ember,
Ámbár sokat tévedett,
Reménye, hogy megértheti
Egy nap majd az életet…

(Titkukat ha tudni véled,
Győzzünk hát a rosszak fölött,
Látnánk milyen szép az élet
Felnyitott szemeink előtt…)