Az Időhöz

Várok.
Méregfogaiddal téped
Lelkemet, Te Idő,
Lassan vánszorgó törtető,
Üldözzelek tán, hogy rohanj?

Fázom.
Jeges kézzel simítasz,
Karmaid karcolják
Selymére vágyó bőrömet.
Üvöltsek rád, hogy menekülj?

Marad,
Minden nap egy gondolat,
Keserű játéka
Annak, ami vagy, Te átok.
Siess, telj el, ha kiáltok!

Éltet,
Reménye egy képnek,
Rám ragyogó Fénynek,
Hogy holnap már Otthon leszek.
S Te tán még lassabban lépkedsz...

Megöl,
Ahogy messze tündököl,
S rohannék mint gyermek,
Oltalmat találva Nála,
Ha Te nem lennél íly önző.

Siess!
Nyugalmat máshol keress,
Idő, Te szélsebes!
S ha elhoztad, amit várok,
Nem átkozom többé Neved.