Százszor csapták arcul e fajt,
Nem is számoljuk már a bajt-,
Még állunk…
Hányszor törték el a szárnyunk,
S nem teljesült soha vágyunk-,
még szállunk…
Elzárták e színes bolygót,
Szították a tüzet, - forrót-,
de élünk…
Lelkünk erősebb még náluk,
Lehet hatalmas a nyájuk-,
’mért félünk?
Szemeinkben csillagos ég,
Ne féljük hát sose az éjt-,
szeressünk!
Hogy teremtés mátrixában,
Isten csodás világában
lehessünk…
Építsük a csoda-várunk,
Minden éjjel ezért látunk
vágyálmot…
Ez a sorsunk, ezért lettünk,
S ha minden elszáll felettünk,
ránk vár Ott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése